Este már teljesen felszerelkezve tipegtem le a lépcsőn.
Úgy voltam vele, hogy ha már ennyi mindent meg kell ünnepelnünk ma este, akkor
adjuk meg a módját öltözködés terén is. A hallban a tükörnél még felkentem a
piros rúzsomat, valamint megigazgattam a hajamat, és már indulásra készen
álltam, amikor anya cipőjének kopogása zökkentett ki a ritmusból.
- Mégis hogy képzelted, hogy nem mész oda részvétet nyilvánítani Naominak? –
támadt le azonnal pontosan, ahogyan számítottam rá.
- Egész egyszerűen úgy, hogy egyáltalán nem sajnálom őt – jelentettem ki
magabiztosan, miközben a borítéktáskámba gyömöszöltem bele a lakáskulcsomat.
- Hogy lehetsz ennyire szívtelen? – meredt rám elképedten, míg kezeit
fölényeskedően csípőjére helyezte.
- Ugyan már, anya – nevettem fel gúnyosan, - csak ha kicsit is ismernéd az
igazi Naomit, és a negyedét tudnád annak, miket művel állandóan, akkor hidd el
nekem, te is így éreznél – próbáltam ennyivel lezárni az egészet, és távozni,
de ő megakadályozott ebben.
- Már megint témánál vagyunk – sóhajtott, aztán gondterhelten egy pillanatra
lesütötte a szemét, míg bal tenyerét homlokához emelte. – Soha semmit nem
mondasz el nekem. Lanától kell megtudnom, hogy szakítottatok Westtel? Mégis
miért érezted azt, hogy ezt nem beszélheted meg velem?
- Mi már semmit nem tudunk normálisan megbeszélni – kontráztam rá azonnal. –
Mióta apa elment te teljesen kifordultál önmagadból – vágtam neki keményen
szavaimat, - folyamatosan utasítgatsz, és parancsolgatsz. Nem hagyod, hogy
magamtól döntsek, az életem minden részébe bele akarsz szólni, és nagy ívben
teszel arra, hogy én esetleg mit szeretnék. Mikor kérdezted meg utoljára, hogy
vagyok, vagy milyen napom volt? – szaladt ki belőlem a rengeteg eddig elfojtott
érzelmem.
Néhány másodpercig csak meglepetten pislogott rám, úgy nézett ki, mint akit
komolyan ledöbbentették mondataim. Én egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy
ezeket ő nem vette észre. Neki tényleg nem tűnt fel, mennyire eltávolodtunk
egymástól, vagy hogy úgy járunk, s kelünk a házban, mint két idegen?
- Pontosan ezért kell elköltöznünk innen – érkezett a szokásos nóta, ami neki
minden esetben kiút a vitáinkból.
- Az nem megoldás, ha elmenekülünk – hitetlenkedtem már megint, hogy ő csak
ugyanazt képes fújni állandóan. – Semmi nem fog változni azért, mert egy másik
városba megyünk. Vagy szerinted csak akkor leszünk képesek rendezni a
kapcsolatunkat, ha egymásra leszünk utalva? Mert ebben az esetben sokkal
nagyobb a probléma, mint eddig gondoltam.
- De én már ki is néztem egy csodálatos házat Floridában…
- Hogy mondod? – szakítottam félbe, és most már szinte nevetnem kellett anya
őrültségeitől. – Látod? Erről beszélek neked. Téged nem érdekel, hogy itt van
minden barátom, az egész életem, itt van apa is. Te csak menekülni akarsz, és
tudod mit? – álltam meg egy pillanatra a hatás kedvéért, aztán halkan és
sziklaszilárdan a szemébe nézve folytattam. – Ha menni akarsz, hát menj, de én
Holkbrookban maradok – zártam le a társalgást, aztán anyát szinte sokkos
állapotban hagytam magam mögött a házban.
Kint az udvaron már várt rám az autó a sofőrünkkel, aki elvitt a megbeszélt
helyre.. Egész úton csak idegesen doboltam a térdeimen, és türelmetlenül
vártam, hogy végre odaérjünk. Nem akartam túl mélyen beleásni magam az előző
vitánkba anyával, mivel előbb-utóbb odáig jutnék, hogy megszólalna a
lelkiismeretem és végül bemagyaráztam volna magamnak, hogy neki volt igaza.
Pedig határozottan tudtam, hogy ez esetben anya viselkedett önzően, és
egyáltalán nem gondolt bele abba, miből akart kirángatni engem. Holkbrook talán
soha sem volt, és soha sem lesz álmaim városa, ahol minden reggel szívesen
ébredek majd fel, de ez az otthonom. Minden egyes négyzetméterét ismertem már,
mindenhova emlékek kötöttek, és nem érdekelt az sem, hogy ezek talán fájók is
néha, de ettől váltam azzá az emberré, aki voltam. Ez a város tele van
csodákkal és drámákkal. Csak itt történhet meg, hogy egy fiatal felnőtt nőt a
saját tulajdon testvére felajánl egy éjszakára egy vadidegennek csakhogy
elfelejtsék a hatalmas tartozását, majd ennek a nőnek végül cinkostársává válik a férfi. Csak Holkbrookban
eshet meg, hogy két testvér, akik szívből gyűlölik egymást a felszínen,
összeállnak egy közös cél érdekében félretéve minden sérelmüket, itt válhatnak
valakik legjobb barátokká annak ellenére, hogy a szüleik utálják egymást, itt
lehet az ellenséged a bizalmasod néhány órára, és csak itt érezheted azt, hogy
beleszerettél az ördögbe. A maga őrültségeivel és furcsaságaival együtt imádom
ezt a várost, és egy kicsit mindig a sajátomnak fogom érezni.
A hely előtt már kígyózott a sor, amikor az autó leparkolt a bejáratnál. A
sofőr kinyitotta az ajtót, majd kisegített onnan, aztán miután megbeszéltük,
hogy majd hívom, ha befejeztem az éjszakát, megindultam a biztonsági felé. A
férfi rögtön megismert, és készségesen be is engedett a helyiségbe, ahol már
hangosan szólt a zene, a parkett pedig már tömve volt a táncolók sokaságával.
Allena megüzente melyik asztalt foglalták le, én pedig átvágva a tömegen
haladtam feléjük. Amikor távolról kiszúrtam őket, rögtön feltűnt, hogy bizony
nem csak hármasban fogjuk tölteni az esténket.
- Sziasztok – köszöntöttem őket, aztán a félkör alakú kanapén becsusszantam
barátnőm mellé. – Brad, örülök, hogy te is csatlakoztál hozzánk – néztem a
Colton mellett helyet foglaló férfira.
- Nem sok választási lehetőségem volt – pillantott a Lewingtonra. – De
határozottan jó ötlet volt, rég nem volt már lehetőségem kifújni a fáradt gőzt.
- Mondd csak Brad – hajolt közelebb hozzá barátnőm, - ha már így magunk között
vagyunk baráti – mutatott idézőjelet a kezével, - közegben, akkor áruld már el
nekem, miről beszélt az a csőlakó a vasútnál?
- Allena – böktem oldalba a lányt, hogy ne erőltesse a kínos témákat. – Mi
lenne ha inkább elmennénk és hoznánk valami italt? – szugeráltam a szemeimmel
is, mire egy sóhaj kíséretében felállt ő is a kanapéról. – Mi ütött beléd? Ne
szúrd már el a hangulatot. Könyörgöm, csak egy estére fogd vissza magad –
magyaráztam neki, miközben már a pultnál várakoztunk.
- Nem is értem, mi a fenének hívta a bátyám – forgatta meg a szemét, majd a
hozzánk érkező pultoshoz fordult. – Négy martinit kérek.
- Milyen kedves gesztus…
- Ugyan, ne viccelj már – hördült fel, míg átadta a pénzt. – Ez nekünk lesz,
nem gondolod, hogy negyed óránként ide fogok rohangálni.
- Pedig már majdnem meglepődtem – nevettem el magam, aztán a szemem hirtelen
megakadt valakin, akire nem számítottam ezen a helyen. – Odanézz – böktem a
fejemmel irányába. – Szerinted mit keres itt?
- Két vodkát kérek még – intett újra a pincérnek, miközben tetőtől talpig
végigmérte. – Fogalmam sincs, de nagyon érdekel engem ez a lány. Aki Naomit
gyűlöli, rossz ember nem lehet – húzta le lendületesen a felest, aztán a
pincérrel kivitette az asztalhoz a martiniket. – Gyerünk, igyál, aztán
bemutatjuk magunkat.
- Gondolom, felesleges lenne ellenkezni – vetettem fel, amire ő csak bólintott
egyet, aztán úgy tettem, ahogy barátnőm kért.
Egymás mellett haladva közelítettünk a lány felé, aki csak mit sem sejtve
ácsorgott a pultnál teljesen egyedül. Egy testhez simuló fekete kisruhát viselt
egy ezüst magas sarkú szandállal kiegészítve a szettet. Barnás haja hatalmas
loknikban omlott a vállára, miközben bal kezével éppen italát kevergette.
- Szia, úgy hallottam új vagy a városban – csapott le rá habozás nélkül, amit
szegény lány elsőre nem is tudott mire vélni. – Én Allena vagyok, ő pedig itt a
barátnőm Lea – mutatott rám is.
- Ööm, sziasztok – eszmélt fel lassacskán az első sokk alól. – Az én nevem
Laurel – motyogta határozatlanul, amire én csak halvány mosollyal biccentettem
egyet, felőlem itt akár be is fejeződhetett volna a társalgás, nos barátnőm nem
így gondolta.
- Jól tudom, hogy Naomi kuzinja vagy?
- Igen, bár nem vagyunk valami jó viszonyban – szürcsölt bele az italába. –
Most is csak a temetés miatt jöttem a városba, egyébként olyan messziről
kerülöm, ahogy csak tudom. Nekem ő egyszerűen túl sok. Képtelen vagyok
elviselni a rengeteg áskálódását.
- Teljesen igazad van – értett egyet hevesen bólogatva a lánnyal. – Naomi
tényleg egy álnok…
- ribanc – fejezte be a mondatát Laurel, amin nem csak én, de még Allena is
alaposan megdöbbent.
- Azt hiszem, mi igazán jóban leszünk – ölelte át a lány vállát, aztán
meghívott mindannyiunkat egy következő körre. – Mi lenne, ha csatlakoznál
hozzánk az asztalunkhoz? A bátyámmal és egy nos hát… egy ismerősünkkel vagyunk
ott. Egy ilyen jó fej lánynak, csakis a mi asztalunknál lehet helye.
Laurelnek ha nem akarta volna sem lett volna túl sok választása. Allena mindig
is szerette ismerni az embereket, és egy ilyen lehetőséget bolond lett volna
kihagyni, hogy közel húzza magához azt az embert, aki nem elég, hogy rokona
Naominak, de még gyűlöli is. Már csak arra voltam kíváncsi hogyan fogja
eltitkolni azt az apró tényt, hogy valójában tőle sem áll olyan távol az
áskálódás…
- Nézzétek kit találtunk egyedül a bárnál iszogatni – vezette be a társaságba a
lányt. – Nem akartuk, hogy szegény magányosan töltse el az estét, gondolom
egyikőtöknek sincs ellenvetése – nézett rájuk, nem mintha bármilyen nemleges
választ elfogadott volna.
Mivel Allena berángatta maga mellé Laurelt, nekem már csak a másik oldalon
jutott hely, így Colton mellé csúsztam be. Egy darabig csak némán hallgattuk,
ahogy barátnőm mélyen elragadtatva magát itta minden egyes szavát a lánynak,
aztán egy idő után már kezdtem erősen unni ezt a műsort. Kissé magamba
zárkóztam az italom társaságában, miközben a táncoló tömeget figyeltem, amikor
váratlanul Colton forró leheletére lettem figyelmes. Ahogy megfordítottam a
fejemet, rögtön beleütköztem égető szemeibe, melyek úgy vonzották a tekintetet,
mint a legragyogóbb csillag az égen.
- Ugye a húgom ötlete volt ez az egész?
- Mit gondolsz, itt ülnék az italomat kevergetve, ha én akarnék az új
puszipajtása lenni? – vontam fel a szemöldökömet a férfi arcát kémlelve.
- Nézd – hajolt, ha lehetséges ez, még közelebb hozzám, majd kezét finoman a
combomon pihentette meg úriemberhez méltón csak a térdem közelében. – Ti még
nem ismeritek Laurelt, de nem szeretném, ha túlságosan közel engednétek
magatokhoz. Játssza az ártatlant, de valójában egy báránybőrbe bújt farkas.
Higgyétek el, jobban jártok, ha elkerülitek. Nem áll ő olyan messze a világunktól,
mint ahogyan állítja.
- Mit tudsz te erről a lányról? – kerültünk olyan közel egymáshoz mostanra,
hogy már csak a fülébe tudtam suttogni.
- Majd négyszemközt elmesélem – válaszolta, nekem pedig egyből arra állt rá az
agyam, hogy szeretne kettesben is találkozni…
Jesszus, de jóóó. Imádom. Ittam mindenegyes szavad.Ha akarnám se tudnám letagadni, hogy a történeted rabul ejtett engem. Imádom. Imádom. Imádom. Siess a kövivel kérlek! xx. :))
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm. Minden héten annyira boldoggá tudtok tenni ezekkel a hozzászólásokkal, köszönöm!! :)
Törléshamarosan felkerül az új fejezet:)
Puszi, Mia
Huh..Te bizony folyamatos lázban tartod az olvasóidat,egy pillanatra sem lankad az érdeklődésem.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy Lea és Colton között ki fog-e alakulni egy szorosabb kapcsolat,és,hogy mit akar vele megosztani Naomi unokatesójával kapcsolatban.Én is csak arra tudlak kérni,hogy siess a folytatással!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, remélem a jövőben is sikerült fenntartani az érdeklődést, és tovább fokozni az izgalmakat:)
TörlésPuszi, Mia
Oo, te lány, eszméletlen vagy! Imádom a történeted, falom a sorokat (végre sikerült elolvasnom idáig)! A karakterek annyira jól ki vannak dolgozva, a sztori meg olyan izgalmas! Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok mi fog történni!
VálaszTörlésÖlel:
Kiiwi
Nagyon kedves tőled, igazán hálás vagyok Neked, és szeretném még egyszer megköszönni, hogy ajánlottad a blogomat másoknak is:)
TörlésPuszi, Mia
Drága Miat!
VálaszTörlésHmm, ez aztán király egy fejezet lett. Mondtam már, mennyire imádom ezt a blogot? Lehet, de biztosan nem elégszer! Lea és az anyukája nekem nagyon furák, mármint nem rossz értelemben, csak nekem kicsit sántít, hogy a nő mindenáron elakar menni, és minden egyes alkalommal beleköt a lányába, Lehet, szimplán ilyen egyéniség, de én örültem, amikor Lea megmondta neki a magáét. Ne legyen bűntudata még véletlenül sem! Aztán ott van Naomi rokona, akit szimpatikusnak találtam egészen Colton kijelentéséig. Majd a finom megjegyzés a kettesben létre *-* IMÁDOM! Alig várom a folytatást! <3
Millio puszi Xx
Drága Szerecsendio!:
TörlésVégigolvasva ezeket a hozzászólásokat a kedvemet is teljesen felvillanyoztátok még egy ilyen hosszú munkanap után is!:)
Igyekszem sok izgalmat belefűzni ebbe az évadba is, nagyon remélem, hogy tetszeni fog Nektek:) Lea és anyukája közötti konfliktus is ki fog bontakozni, és természetesen az is ki fog derülni, mi lesz Coltonnal.:)
Nagyon köszönöm!!
Puszillak, Mia