2014. január 31., péntek

3. fejezet

A szó legszorosabb értelmében köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. West mégis mit akar ettől a lotyótól. Ennél azért jobb embernek ismertem meg őt. Úgy látszik igaza volt. Addig ne ítélj, amíg nem beszéltél vele. Nem csak én és Allena változtunk meg, hanem ő is…
- Ugye emlékszel Naomira? – emelte végre ismét rám tekintetét jó pár másodperces lesütés után.
- Hogy is felejthetném el? – erőltettem magamra egy mosolyt – Hogy van az önbecsülésed? Ó várj csak… neked olyanod nincs – pillantottam szúrós szemekkel a lányra, csakhogy letöröljem azt az undorító elégedettséget az arcáról.
- Elnézést – emelte meg West csörgő telefonját megszakítva ezzel még ki sem bontakozó monológomat.
Mindketten megvártuk, amíg kellő távolságba megy, aztán kihasználva, hogy Naomi italt kért magának, lecsaptam rá.
- Nincs itthon a macska, cincognak az egerek? – váltott arckifejezésem sokkal szemrehányóbbra. 
- Csak nem féltékeny vagy, kedvesem? – fordult felém teljes testével a lány – Azt hitted, West majd ölbe tett kézzel meg fogja várni, míg hazajössz, hogy aztán újra együtt lehessetek? Istenem, ennyire naiv még te sem lehetsz – jelentek meg arcán szarkasztikus vonásai.
- Nem akarsz kikezdeni velem… – vettem elő rég nem használt fenyegető pillantásaimat.
- És ha mégis? – dobta át bal lábát a jobbon – Azok az idők már elmúltak Lea, amikor ennyivel el tudtad intézni az ügyeidet. A giminek már rég vége van, és… - nézett oldalra egy másodpercre, hogy megbizonyosodjon róla West még nincs a közelben – téged is lefokoztak. Már nem te vagy itt a királynő. Arról lemondtál, amikor elmentél Holkbrookból. Más idők járnak, és új rendszer szerint játszunk. Jobb lesz, ha beszerzed a szabálykönyvet, még mielőtt csúnyán megégetnéd magad – csúszott le végül a székről – Olyan kár lenne érted – bukott ki belőle egy gúnyos mosoly, aztán lezártnak tekintve az ügyet arrébb illegett.
Fel tudtam volna robbanni mérgemben. Ennyire lekezelően még soha sem beszéltek velem, és senkinek nem engedem, hogy ezt büntetés nélkül megtegye. Megesküdtem, hogy soha többé nem fogok belekeveredni ilyen ügyekbe, de rohadt nehéz ezt betartani, ha ennyire megsértik az önbecsülésemet. Ez a lány nem tudja még, kivel húz ujjat. Azt hiszem, ideje emlékeztetni kivel áll szemben.
- Ismerem ezt a tekintet – jelent meg hátam mögött Colton.
Nem lépett elém. Mögöttem maradt mindvégig, és szinte suttogta a fülembe szavait.
- Izzik, mint a tűz. Perzsel, akár a nap. Úgy szúr, mint a legélesebb kés. Előre féltem azt a szerencsétlent, akinek szánod – egy pillanatra elhallgatott, aztán mikor rájött, hogy nem válaszolok neki, folytatta – Üdv újra a királyságodban. Úgy látszik a királynő nem viseli el a trónfosztást.
Vettem pár mély levegőt, amiket lassan ki is fújtam. Végignéztem, ahogy a felém tartó Westet elrángatja magával Naomi. Ez a lány nem lehet ennyire pofátlan. Minden dühöm egy pontba összpontosult, amit Colton jól átgondolt monológja csak még tovább gerjesztett.
- Itt a húgom új száma – csúsztatott tenyerembe egy papírcetlit – Ha esetleg szükséged lenne egy szövetségesre.
Nem vártam sokat. Azonnal bepötyögtem a telefonomba a számot, és két szóban tájékoztattam Allenat.
Vörös kód – üzentem neki tömören.
Colton minden mozdulatomat megfigyelte, majd egy elégedett vigyorral az arcán hátat fordított nekem, és elment. 
Éveken keresztül együtt vittünk végig minden játszmát. Nagyszerű csapat voltunk már tízedikben is, akikre a végzősök nyugodt lelkiismerettel hagyták örökségüket. Persze szükségünk volt ösztönzésre, és Colton soha sem tétlenkedett, ha arra került sor. Egy darabig még csak szemléltük az eseményeket az idősebbektől, aztán egy mindent vagy semmit összecsapással nem csak átvettük a helyüket, hanem méltó módon le is fokoztuk őket. 
Gonoszoknak tűnünk? Lehetséges, hogy tényleg azok vagyunk. Ebben a városban viszont nincs sok választásod. Vagy tétlenül várod, hogy mikor szúrnak hátba, és változtatják pokollá az életedet, vagy pedig felveszed a kesztyűt és kivívod mások tiszteletét. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Persze soha sem sároztuk be a kezünket. Mindig meg voltak az eszközeink, hogy elérjük, amit akarunk. Noha West ezt soha sem nézte jó szemmel. Voltak összeszólalkozásaink miatta, de egy idő után beletörődött, és nem foglalkozott a lányok társadalmi rangokért folytatott harcaival. 
Nem kellett sokat várnom. Mire kikértem a következő martinit, egy nő köszörülte meg mögöttem a torkát. Természetesen tudtam, hogy egykori legjobb barátnőm állt azonnal a rendelkezésemre. 
- Még egy ugyanilyet kérek – szóltam a kiszolgálónak, majd saját italomat átnyújtva fordultam a szőke lány felé. 
- Láttam őket – ette meg jó szokása szerint először az olívákat italából – Sejtettem, hogy hamarosan keresni fogsz.
- Akik egyszer társak voltak, mindig azok maradnak – koccintottuk össze poharainkat és a pultnak támaszkodva ittunk italunkba.
- Az előbb kettesben maradtatok – utalt arra, hogy eddig is figyelte mit csinálok – Mégis mit akart?
- Szerinted? – hördültem fel tekintélyesen – Természetesen az orrom alá dörgölni, hogy most már West az övé, és mi elveszítettük a rangunkat.
Allena gúnyosan felnevetett. Mindig ezt csinálja, amikor valakit méltatlannak talál arra, hogy szembeszálljon vele. Ez az egyik jó, vagy inkább rossz tulajdonsága. Eszméletlenül el van telve magával. Ennek ellenére mégis nagyszerű barát volt egészen a gimi végéig.  Kiállt mellettem, ha szükség volt rá minden alkalommal. Soha sem hagyott cserben. Együtt csináltuk végig a játékainkat, és együtt élveztük a végén, hogy az emberek nem mernek már kikezdeni velünk.
- Mi a terved?
- Még nem tudom – vontam meg a vállam lazán – Fogalmam sincs mi történt az elmúlt években, de ismerve Naomit van bőven rejtegetnivalója.
- És nekünk elég egyetlen egyet találni, hogy tönkre tegyük – egészített ki lágyan somolyogva.
- Azt hiszem, szükségünk lesz a bátyádra – pillantottam rá féloldalasan – Ő itthon volt egész idő alatt. Nála jobban senki sem ismeri a holkbrookiakat.
- Hihetetlen, hogy újra kezdjük – engedett fel kicsit a komolyságból – Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. 
- A játék a régi, az eszközök újak – kezdtem el csavargatni egyik sötét tincsemet – Az uralkodóknak pedig vissza kell térni a helyükre.
- Nem lesz elég egy jól bevált gimis trükk, ha vissza akarunk kerülni a trónra – támaszkodott könyökével háttal a pultnak, miközben a tömeget vizslatta – Hatalmasat kell szakítanunk, hogy újra tiszteljenek.
- Ők még nem is sejtik milyen fegyvertárral térünk vissza – emlékeztettem a lányt – Talán rég nem csináltuk már, de egyikünk sem rozsdásodott be.
- A magad nevében beszélj, Lea – fixírozott egy előttünk elhaladó öltönyöst – Én csak gyakorolni mentem a főiskolára. Fogalmad sincs arról, mennyit tanultam – harapott bele alsó ajkába – Viszont most megyek játszani – lökte el magát a pulttól – Amint beszéltem a bátyámmal hívlak – biztosított még egyszer közreműködéséről, majd a férfi után eredt.
Lehajtottam az italom maradékát, aztán táskámat megragadva indultam meg kifelé a díszteremből. Épp eleget láttam és hallottam mára. Semmi kedvem még több meglepetéshez.
- Hé, Lea – kapta el valaki a kezemet ezzel megállítva – Máris mész?
- Meg akarom adni a lehetőséget Naominak is – húztam félre gúnyosan a számat – Nem lenne fair, ha ennyi előnyt se adnék neki.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett West kezeit óvatosan széttárva.
- Nem lényeges – ráztam meg a fejem, majd az órámra pillantottam – Most mennem kell.
- Hazakísérlek – jelentette ki határozottan – Én hívtalak ide, ez a legkevesebb.
West háta mögött megjelent Naomi, aki érdeklődve figyelte végig a jelenetet. Természetesen kihasználtam helyzeti előnyömet. Közel hajoltam Westhez, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Te mindig olyan kedves vagy – küldtem a lánynak egy győzedelmes mosolyt, majd a kijárat felé fordultam, és Westtel együtt elindultunk a tágas folyosón.
- Mi dolgod van neked Coltonnal? – pillantott rám zsebre dugott kézzel, miközben a város utcáit jártuk – Többször is odament hozzád, aztán Allenával is láttalak. Pont úgy néztetek, mint… tudod… régen.
- Szóval te engem figyeltél, miközben a barátnőddel voltál – próbáltam kikerülni a kérdést – Jó tudni. Tényleg, mit szól hozzá, hogy a volt barátnődet kíséred haza? – érdeklődtem afelől, amire magam is nagyon jól tudtam a választ.
- Naomi nem a barátnőm – nevetett fel halkan – Csak ő gondolja, hogy azért mert a partikon rám mászik együtt vagyunk.
- Ezt jobb lesz, ha neki is elmagyarázod – löktem finoman oldalba – Olyan, mint egy tigris. Védené, ami az övé.
- Te is ezt csináltad régen – váltott hangja komolyabbra – Tudom, hogy kerülni akarod a témát. Elég jól ismerlek – torpant meg hirtelen, mire én is megálltam, és egymással szembe fordultunk – Nem vagyok hülye. Egyik pillanatról a másikra újra legjobb barátnők lettetek Allenával, miközben Colton arcán a régi, elégedettségtől majd kirobbanó vigyor díszelgett egész este. Aki egy kicsit is ismer titeket az tudja, hogy ez csak akkor valósul meg, ha készültök valamire – vezette fel az egész szituációt, nem tévedtem elsőre, West ugyanolyan maradt, mint régen – Nos, tekintettel Naomi meglepetésére, nem kell zseninek lenni, hogy ki a célpontotok. De kérlek, ne csináld ezt. Annyival jobb ember vagy te ennél, mintsem belemenj ilyen gyerekes játékokba.
- Nem értheted – sóhajtottam egyet egyenesen a szemébe nézve – Ez nem egyszerű játék. Ez büszkeségi csata. Nem hagyom, hogy az a kígyó földbe döngölje a méltóságomat.
West elmosolyodott, amin őszintén szólva jócskán meglepődtem. 
- Mindig is ezt imádtam benned – lépett közelebb – A legkisebb apróságot is életed harcának tekinted – fogta meg bal kezemet – A gimiben ez még rendben volt, de most már felnőttek vagyunk, és úgy is kell gondolkodnunk. Anyukád élete legrosszabb napjain esik át, miközben megkezdődik a kampány időszak a városban. Most sokkal komolyabb dolgokkal kell foglalkoznod, mint Naomival és a Lewington testvérek érdekvédelmi problémáival. 
Mélyen legbelül tudtam, hogy igaza van. Azt hiszem, talán mégsem változtam olyan sokat, mint gondoltam. Évek óta nem volt senki, aki bele tudott volna rángatni ilyen játszadozásokba. Talán az itteni levegőben van valami. Hiába West szavai, nem voltam képes túllépni Naomi pökhendi viselkedésén. Noha közben tudom, hogy a velem szemben álló fiú mennyire elítélne ezért.
- Rendben – erőltettem ki a számon egy apró füllentést – Lefújom az akciót.
- Köszönöm – nyomott egy puszit a hajamra, majd zsebre dugott kezekkel indultunk tovább az úton – Tudtam, hogy még mindig jó hatással vagyok rád – mosolygott bennem jócskán bűntudatot ébresztve…


8 megjegyzés:

  1. Elképesztően jó :) siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:))) Holnap érkezik a folytatás:) Puszi, Mia

      Törlés
  2. szia. vár rád egy díj :)
    http://designfromelie.blogspot.hu/2014/01/dij-x2.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Hálásan vagyok nagyon:) köszönöm!:)) Puszi, Mia

      Törlés
  3. nagyon nagyon jooo! nagyon tetszik ez a dulakodás és ez a harc vagy mi :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm:) Remélem a továbbiakban is tetszeni fog:) puszi, Mia

      Törlés
  4. Nagyon tetszik és nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:)) Már fent is van a folytatás:) Puszi, Mia

      Törlés