A szó legszorosabb értelmében köpni-nyelni nem tudtam
hirtelen. West mégis mit akar ettől a lotyótól. Ennél azért jobb embernek
ismertem meg őt. Úgy látszik igaza volt. Addig ne ítélj, amíg nem beszéltél
vele. Nem csak én és Allena változtunk meg, hanem ő is…
- Ugye emlékszel Naomira? – emelte végre ismét rám tekintetét jó pár másodperces
lesütés után.
- Hogy is felejthetném el? – erőltettem magamra egy mosolyt – Hogy van az
önbecsülésed? Ó várj csak… neked olyanod nincs – pillantottam szúrós szemekkel
a lányra, csakhogy letöröljem azt az undorító elégedettséget az arcáról.
- Elnézést – emelte meg West csörgő telefonját megszakítva ezzel még ki sem
bontakozó monológomat.
Mindketten megvártuk, amíg kellő távolságba megy, aztán kihasználva, hogy Naomi
italt kért magának, lecsaptam rá.
- Nincs itthon a macska, cincognak az egerek? – váltott arckifejezésem sokkal
szemrehányóbbra.
- Csak nem féltékeny vagy, kedvesem? – fordult felém teljes testével a lány –
Azt hitted, West majd ölbe tett kézzel meg fogja várni, míg hazajössz, hogy
aztán újra együtt lehessetek? Istenem, ennyire naiv még te sem lehetsz –
jelentek meg arcán szarkasztikus vonásai.
- Nem akarsz kikezdeni velem… – vettem elő rég nem használt fenyegető
pillantásaimat.
- És ha mégis? – dobta át bal lábát a jobbon – Azok az idők már elmúltak Lea,
amikor ennyivel el tudtad intézni az ügyeidet. A giminek már rég vége van, és…
- nézett oldalra egy másodpercre, hogy megbizonyosodjon róla West még nincs a
közelben – téged is lefokoztak. Már nem te vagy itt a királynő. Arról
lemondtál, amikor elmentél Holkbrookból. Más idők járnak, és új rendszer
szerint játszunk. Jobb lesz, ha beszerzed a szabálykönyvet, még mielőtt csúnyán
megégetnéd magad – csúszott le végül a székről – Olyan kár lenne érted – bukott
ki belőle egy gúnyos mosoly, aztán lezártnak tekintve az ügyet arrébb illegett.
Fel tudtam volna robbanni mérgemben. Ennyire lekezelően még soha sem beszéltek
velem, és senkinek nem engedem, hogy ezt büntetés nélkül megtegye. Megesküdtem,
hogy soha többé nem fogok belekeveredni ilyen ügyekbe, de rohadt nehéz ezt
betartani, ha ennyire megsértik az önbecsülésemet. Ez a lány nem tudja még,
kivel húz ujjat. Azt hiszem, ideje emlékeztetni kivel áll szemben.
- Ismerem ezt a tekintet – jelent meg hátam mögött Colton.
Nem lépett elém. Mögöttem maradt mindvégig, és szinte suttogta a fülembe szavait.
- Izzik, mint a tűz. Perzsel, akár a nap. Úgy szúr, mint a legélesebb kés.
Előre féltem azt a szerencsétlent, akinek szánod – egy pillanatra elhallgatott,
aztán mikor rájött, hogy nem válaszolok neki, folytatta – Üdv újra a
királyságodban. Úgy látszik a királynő nem viseli el a trónfosztást.
Vettem pár mély levegőt, amiket lassan ki is fújtam. Végignéztem, ahogy a felém
tartó Westet elrángatja magával Naomi. Ez a lány nem lehet ennyire pofátlan.
Minden dühöm egy pontba összpontosult, amit Colton jól átgondolt monológja csak
még tovább gerjesztett.
- Itt a húgom új száma – csúsztatott tenyerembe egy papírcetlit – Ha esetleg
szükséged lenne egy szövetségesre.
Nem vártam sokat. Azonnal bepötyögtem a telefonomba a számot, és két szóban
tájékoztattam Allenat.
Vörös kód – üzentem neki tömören.
Colton minden mozdulatomat megfigyelte, majd egy elégedett vigyorral az arcán
hátat fordított nekem, és elment.
Éveken keresztül együtt vittünk végig minden játszmát. Nagyszerű csapat voltunk
már tízedikben is, akikre a végzősök nyugodt lelkiismerettel hagyták
örökségüket. Persze szükségünk volt ösztönzésre, és Colton soha sem
tétlenkedett, ha arra került sor. Egy darabig még csak szemléltük az
eseményeket az idősebbektől, aztán egy mindent vagy semmit összecsapással nem
csak átvettük a helyüket, hanem méltó módon le is fokoztuk őket.
Gonoszoknak tűnünk? Lehetséges, hogy tényleg azok vagyunk. Ebben a városban
viszont nincs sok választásod. Vagy tétlenül várod, hogy mikor szúrnak hátba,
és változtatják pokollá az életedet, vagy pedig felveszed a kesztyűt és kivívod
mások tiszteletét. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Persze soha sem sároztuk be
a kezünket. Mindig meg voltak az eszközeink, hogy elérjük, amit akarunk. Noha
West ezt soha sem nézte jó szemmel. Voltak összeszólalkozásaink miatta, de egy
idő után beletörődött, és nem foglalkozott a lányok társadalmi rangokért
folytatott harcaival.
Nem kellett sokat várnom. Mire kikértem a következő martinit, egy nő köszörülte
meg mögöttem a torkát. Természetesen tudtam, hogy egykori legjobb barátnőm állt
azonnal a rendelkezésemre.
- Még egy ugyanilyet kérek – szóltam a kiszolgálónak, majd saját italomat
átnyújtva fordultam a szőke lány felé.
- Láttam őket – ette meg jó szokása szerint először az olívákat italából –
Sejtettem, hogy hamarosan keresni fogsz.
- Akik egyszer társak voltak, mindig azok maradnak – koccintottuk össze
poharainkat és a pultnak támaszkodva ittunk italunkba.
- Az előbb kettesben maradtatok – utalt arra, hogy eddig is figyelte mit
csinálok – Mégis mit akart?
- Szerinted? – hördültem fel tekintélyesen – Természetesen az orrom alá
dörgölni, hogy most már West az övé, és mi elveszítettük a rangunkat.
Allena gúnyosan felnevetett. Mindig ezt csinálja, amikor valakit méltatlannak
talál arra, hogy szembeszálljon vele. Ez az egyik jó, vagy inkább rossz
tulajdonsága. Eszméletlenül el van telve magával. Ennek ellenére mégis
nagyszerű barát volt egészen a gimi végéig.
Kiállt mellettem, ha szükség volt rá minden alkalommal. Soha sem hagyott
cserben. Együtt csináltuk végig a játékainkat, és együtt élveztük a végén, hogy
az emberek nem mernek már kikezdeni velünk.
- Mi a terved?
- Még nem tudom – vontam meg a vállam lazán – Fogalmam sincs mi történt az
elmúlt években, de ismerve Naomit van bőven rejtegetnivalója.
- És nekünk elég egyetlen egyet találni, hogy tönkre tegyük – egészített ki
lágyan somolyogva.
- Azt hiszem, szükségünk lesz a bátyádra – pillantottam rá féloldalasan – Ő
itthon volt egész idő alatt. Nála jobban senki sem ismeri a holkbrookiakat.
- Hihetetlen, hogy újra kezdjük – engedett fel kicsit a komolyságból – Álmomban
sem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
- A játék a régi, az eszközök újak – kezdtem el csavargatni egyik sötét
tincsemet – Az uralkodóknak pedig vissza kell térni a helyükre.
- Nem lesz elég egy jól bevált gimis trükk, ha vissza akarunk kerülni a trónra
– támaszkodott könyökével háttal a pultnak, miközben a tömeget vizslatta –
Hatalmasat kell szakítanunk, hogy újra tiszteljenek.
- Ők még nem is sejtik milyen fegyvertárral térünk vissza – emlékeztettem a
lányt – Talán rég nem csináltuk már, de egyikünk sem rozsdásodott be.
- A magad nevében beszélj, Lea – fixírozott egy előttünk elhaladó öltönyöst –
Én csak gyakorolni mentem a főiskolára. Fogalmad sincs arról, mennyit tanultam
– harapott bele alsó ajkába – Viszont most megyek játszani – lökte el magát a
pulttól – Amint beszéltem a bátyámmal hívlak – biztosított még egyszer közreműködéséről,
majd a férfi után eredt.
Lehajtottam az italom maradékát, aztán táskámat megragadva indultam meg kifelé
a díszteremből. Épp eleget láttam és hallottam mára. Semmi kedvem még több
meglepetéshez.
- Hé, Lea – kapta el valaki a kezemet ezzel megállítva – Máris mész?
- Meg akarom adni a lehetőséget Naominak is – húztam félre gúnyosan a számat –
Nem lenne fair, ha ennyi előnyt se adnék neki.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett West kezeit óvatosan széttárva.
- Nem lényeges – ráztam meg a fejem, majd az órámra pillantottam – Most mennem
kell.
- Hazakísérlek – jelentette ki határozottan – Én hívtalak ide, ez a
legkevesebb.
West háta mögött megjelent Naomi, aki érdeklődve figyelte végig a jelenetet.
Természetesen kihasználtam helyzeti előnyömet. Közel hajoltam Westhez, és egy
puszit nyomtam az arcára.
- Te mindig olyan kedves vagy – küldtem a lánynak egy győzedelmes mosolyt, majd
a kijárat felé fordultam, és Westtel együtt elindultunk a tágas folyosón.
- Mi dolgod van neked Coltonnal? – pillantott rám zsebre dugott kézzel,
miközben a város utcáit jártuk – Többször is odament hozzád, aztán Allenával is
láttalak. Pont úgy néztetek, mint… tudod… régen.
- Szóval te engem figyeltél, miközben a barátnőddel voltál – próbáltam
kikerülni a kérdést – Jó tudni. Tényleg, mit szól hozzá, hogy a volt barátnődet
kíséred haza? – érdeklődtem afelől, amire magam is nagyon jól tudtam a választ.
- Naomi nem a barátnőm – nevetett fel halkan – Csak ő gondolja, hogy azért mert
a partikon rám mászik együtt vagyunk.
- Ezt jobb lesz, ha neki is elmagyarázod – löktem finoman oldalba – Olyan, mint
egy tigris. Védené, ami az övé.
- Te is ezt csináltad régen – váltott hangja komolyabbra – Tudom, hogy kerülni
akarod a témát. Elég jól ismerlek – torpant meg hirtelen, mire én is megálltam,
és egymással szembe fordultunk – Nem vagyok hülye. Egyik pillanatról a másikra
újra legjobb barátnők lettetek Allenával, miközben Colton arcán a régi,
elégedettségtől majd kirobbanó vigyor díszelgett egész este. Aki egy kicsit is
ismer titeket az tudja, hogy ez csak akkor valósul meg, ha készültök valamire –
vezette fel az egész szituációt, nem tévedtem elsőre, West ugyanolyan maradt,
mint régen – Nos, tekintettel Naomi meglepetésére, nem kell zseninek lenni,
hogy ki a célpontotok. De kérlek, ne csináld ezt. Annyival jobb ember vagy te
ennél, mintsem belemenj ilyen gyerekes játékokba.
- Nem értheted – sóhajtottam egyet egyenesen a szemébe nézve – Ez nem egyszerű
játék. Ez büszkeségi csata. Nem hagyom, hogy az a kígyó földbe döngölje a
méltóságomat.
West elmosolyodott, amin őszintén szólva jócskán meglepődtem.
- Mindig is ezt imádtam benned – lépett közelebb – A legkisebb apróságot is
életed harcának tekinted – fogta meg bal kezemet – A gimiben ez még rendben
volt, de most már felnőttek vagyunk, és úgy is kell gondolkodnunk. Anyukád
élete legrosszabb napjain esik át, miközben megkezdődik a kampány időszak a
városban. Most sokkal komolyabb dolgokkal kell foglalkoznod, mint Naomival és a
Lewington testvérek érdekvédelmi problémáival.
Mélyen legbelül tudtam, hogy igaza van. Azt hiszem, talán mégsem változtam
olyan sokat, mint gondoltam. Évek óta nem volt senki, aki bele tudott volna
rángatni ilyen játszadozásokba. Talán az itteni levegőben van valami. Hiába
West szavai, nem voltam képes túllépni Naomi pökhendi viselkedésén. Noha közben
tudom, hogy a velem szemben álló fiú mennyire elítélne ezért.
- Rendben – erőltettem ki a számon egy apró füllentést – Lefújom az akciót.
- Köszönöm – nyomott egy puszit a hajamra, majd zsebre dugott kezekkel
indultunk tovább az úton – Tudtam, hogy még mindig jó hatással vagyok rád –
mosolygott bennem jócskán bűntudatot ébresztve…
Elképesztően jó :) siess a kövivel
VálaszTörlésKöszönöm:))) Holnap érkezik a folytatás:) Puszi, Mia
Törlésszia. vár rád egy díj :)
VálaszTörléshttp://designfromelie.blogspot.hu/2014/01/dij-x2.html
Szia:)
TörlésHálásan vagyok nagyon:) köszönöm!:)) Puszi, Mia
nagyon nagyon jooo! nagyon tetszik ez a dulakodás és ez a harc vagy mi :DD
VálaszTörlésNagyon köszönöm:) Remélem a továbbiakban is tetszeni fog:) puszi, Mia
TörlésNagyon tetszik és nagyon várom a folytatást
VálaszTörlésKöszönöm:)) Már fent is van a folytatás:) Puszi, Mia
Törlés