Habozás nélkül indultam meg a hang irányába. A bámészkodó
embereket kerülgetve igyekeztem közelebb jutni, ami nem volt egyszerű kihívás.
Mindenkit mintha odacövekeltek volna a padlóhoz. Nem voltak képesek
megmozdulni. Csupán halk sutyorgásokat lehetett hallani. Próbáltak rájönni
mégis mi történhetett. Az emberek között szlalomozva barátnőmet és testvérét
sem láttam sehol. Ebből kiindulva pedig nem volt nehéz kitalálni mi
történhetett. Ahol balhé van, ott többnyire valamelyikük keze biztosan sáros.
Rosszabb esetben pedig mindketten nyakig benne vannak.
A yacht végében lévő kabinoknál már jókora tömeg kialakult az elmúlt pár perc
leforgása alatt. Csak komoly erőfeszítések árán sikerült legelőre verekednem
magam, hogy lássak is végre valamit. Néhány biztonsági zárta el az egyik
lakosztály környékét, miközben a nyitott ajtón keresztül ziláltan zokogó női
hang szűrődött ki. Értetlenül álltam az események előtt. Elképzelésem sincs mi
történhetett. Rettenetesen féltem, hogy ez a hang Allenától származik, és
esetleg beleszaladt még egy pofonba, amely akár Coltontól, akár Bradtől
származhat.
Bárhogyan próbáltam átjutni a biztonságiak gyűrűjén teljesen esélytelen voltam.
Hiába magyaráztam el nekik, hogy a barátnőm van odabent, és muszáj beszélnem
vele, magasan tettek siránkozásomra. Csupán azt sikerült elérnem, hogy úgy
visszalökjenek a tömegbe, mint egy rongybabát.
Mivel rá kellett jönnöm, hogy reménytelen a dolog visszafordultam, hogy
legalább a szorító emberseregből kijussak sértetlenül. Alighogy átkecmeregtem
minden jelenlévőn azonnal szemet szúrt, amint barátnőm jó pár méterrel arrébb
ácsorog egyik kezével a korlátnak támaszkodva. Elégedett tekintetéből rögtön
összeállt a kép, hogy minden éppen úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte. Egy
pillanatra sem tétovázva indultam meg felé, hogy kiszedjem belőle, mi a fenét
művelt.
- Elárulnád, hogy mi ez az egész? – csaptam le rá azonnal kizökkentve kedélyes
állapotából.
- Nem tudom miről beszélsz – tett úgy, mint aki teljesen ártatlan – Én végig
itt voltam.
- Kérlek, ne nézz már hülyének – küldtem felé átható pillantásokat – Egész véletlenül eltűntél egy órára, és mire
megtalállak botrány veszi körül az egész partit. Legalább engem ne próbálj meg
átverni.
- Hadüzenetet küldtem a bátyámnak, most boldog vagy? – vonta fel szemöldökét
enyhe derültséggel az arcán.
- Megosztanád velem azt is, mit csináltál, vagy kénytelen leszek másokkal
együtt rájönni? – sürgettem tovább a lányt, aki csak nyugodtan kortyolgatta
pezsgőjét – Allena – szóltam rá feszültebben, majd a hatás kedvéért kivertem a
kezéből a poharat, ami egyenesen az óceán vizébe zuhant.
Egy másodpercig csak mereven bámulta, ahogy egyenletesen süllyed, majd egy
megadó sóhaj kíséretében körbenézett hall-e minket valaki, végül belekezdett a
történetébe.
- A saját fegyverét használtam ki ellene – bólintott határozottan, amiből én
még mindig nem értettem egy mukkot sem – Lefizettem egy nőt, hogy csalja be a
szobába, aztán kezdjen el sikítozni, mintha Colton erőszakoskodna vele.
- Te megőrültél?! – szaladt ki belőlem első felindulásra reakcióm – Ennyire nem
alacsonyodhattál le…
- Miért mégis mit kellett volna tennem? – nézett végre rám is, úgy látszik
valamennyire mégis csak megszólalt a lelkiismerete – Az óceánba mégse lökhettem.
Lecsuknának emberölésért.
- Ezt nem hiszem el – forgattam meg a szemeimet, miközben igyekeztem magamhoz
térni – Nézd – fogtam meg a kezét, hogy jobban magamra vonjam figyelmét – Amit veled
tett az egyszerűen gusztustalan, de nem csinálhatsz ilyeneket.
- Most mit vagy úgy oda? – rántotta ki karját ujjaim közül ingerülten – Te vagy
az utolsó ember, aki ítélkezhetne felettem.
- Könyörgöm az négy évvel ezelőtt volt – próbáltam hatni rá valamelyest, de
valószínűleg a haragja teljesen eluralkodott felette – Akkor még gyerekek
voltunk. Most viszont már felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért. Nem
engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen baromságokat csináljunk.
- Soha nem fog kiderülni, hogy én voltam – kezdett el győzködni igazáról
csakhogy megkímélje magát a bűntudattól – Hidd el, van az a pénz, amivel bárkit
el lehet hallgattatni.
Éppen válaszra nyitottam a számat, hogy folytassam barátnőm alapos fejmosását,
amikor hirtelen rázkódást éreztem. Fejemmel rögtön körbenéztem mégis mi zajlik
körülöttünk. Jóval a célállomás előtt a yacht megkezdte a visszafordulást. Úgy
tűnik Allena nem csak testvére, de az egész társaság partiját tönkre tette. Arcáról
viszont egyáltalán nem az volt leolvasható, hogy bármit is bánna az egészből.
Teljesen higgadtan, mindenféle keserűség nélkül nézi munkája gyümölcsét. El sem
akarom hinni, hogy tényleg büszke erre. Fogalmam sincs mivel rángathatnám
vissza a földre. Az egy dolog, hogy nem értek egyet a döntéseivel. A
következményeket mindenképpen kénytelen lesz elviselni. Én azonban mindennél
jobban félek attól mi lesz, ha Colton rájön arra, hogy a kishúga keze van a
dologban. Tény, hogy a lánynak is meg van a magához való esze, és a saját
eszközei, de sajnos ezeket mind a bátyjától tanulta, aki még nála is
fondorlatosabb…
- Hé, Lea – hallottam meg hátam mögött West aggódó hangját – Mi a fene történik
itt? – jártatta tekintetét közöttünk, míg én csak segélykérő pillantásokat
küldtem barátnőm felé.
- Csak a bátyám megint alakított – legyintett lazán, mintha ez a világ
legtermészetesebb dolga lenne.
Amíg West csak értetlenül állt a dolog előtt, én próbáltam csendben, minél
feltűnés mentesebben lapítani, mint akinek fogalma sincs az eseményekről.
Nehezemre esik hazudni neki, azonban már most kénytelen vagyok elég sok dolog miatt.
Egy részt ott van a Coltonos éjszaka. Noha Allena megígérte, hogy nem kell
aggódnom ez miatt, én egy másodpercre sem nyugodtam meg. Lehet, hogy most
egymással lesznek elfoglalva, de tőlük kitelik, hogy a kis személyes hadakozásuk
ki fog terjedni másokra is… hiszen hogyan győzheted le a legegyszerűbben az
ellenfeledet? Ha előtte térdre kényszeríted a seregét…
Az elkövetkezendő két órában se hírét, se hamvát nem láttuk a Lewington fiúnak.
West szerint a biztonságiak nem engedik ki a szobából. Bár kérdem én, egy
hajóról mégis hova tudna menekülni? A kezdeti kíváncsiskodó kedélyű embereket
már nem igazán mozgatták meg a történtek. Mindenki feldolgozta, és ahogy lenni
szokott ebben a városban mostanra már továbbléptek, és a saját dolgaikkal
foglalkoznak.
Ahogy közeledtünk a parthoz azonban újra és újra felhördült a tömeg. Habár
senkinek sem esett nehezére kitalálni kivel esett meg az újabb botrány,
mindenki a saját szemével akarta látni. Allena egész végig nyugodtan iszogatva bájolgott
a vendégekkel a legapróbb jelét se adva annak, hogy aggódna a bátyjáért. Ez
persze sokaknak szemet szúrt, viszont ismerik ezt a családot, mint a rossz
pénzt, jobban belegondolva már meg sem lepődnek rajta.
Az én figyelmemet azonban leginkább Brad kötötte le. Az a férfi, aki néhány
órával ezelőttig szinte alig emlékezett barátnőm nevére, most folyamatosan
szemmel tartotta a lány minden egyes lépését. Erős a gyanúm, hogy ha valaki,
akkor ő teljesen tisztában van a történtekkel. Nem olyan embernek néz ki, mint
akit csak úgy az orránál fogva lehetne vezetni. Ráadásul elég veszélyes alaknak
tűnik. Belemegy ilyen pókerjátszmákba, ahol ekkora tétekben játszanak. Sanszos,
hogy nem egy szegény legénnyel van dolgunk. Akárhogy próbálok kutatni az
emlékeimbe, sehogy sem tudok rájönni kicsoda. Mielőtt elmentem a főiskolára
biztos, hogy nem itt lakott. Egy ilyen jó kiállású emberre, aki ennyire gazdag,
és még Coltont is ismeri, tuti emlékeznék. Legalábbis ha én nem is, Allenának
biztosan kellene. Valószínűleg tehát új a városban. De hogy sikerült ilyen gyorsan
bekerülnie az elitek közé? Talán apa iratai között van róla valami. Ő volt a
kormányzó, biztosan kellene lennie pár feljegyzésnek róla. Ha valaki, hát ő
kétségtelen, hogy ismerte.
Mire összeállt a fejemben a kép, addigra már meg is érkeztünk a kikötőbe. Csak
pár méter választott el minket a szárazföldtől. A korláttól már tisztán
lehetett látni a hatalmas felfordulást, ami ott vár minket. Paparazzik tucatjai
ostromolják kameráikkal már most a luxushajót. Valahonnan tudomást szerezhettek
a történtekről. Bár ezen nem is kell csodálkozni. Ahány jó indulatú ember van
ezen a fedélzeten, legalább ezer hívást kaphattak már az elmúlt időben.
A következő pillanatban két rendőr lépett fel a yachtra, és habozás nélkül haladtak
a hálókabinok irányába. A hangulat egy másodperc alatt fagyott meg az emberek
között. Mindenki mereven követte tekintetével az eseményeket. Pár perccel
később pedig már Coltont vezették ki az egyik szobából. Kezét hátul
megbilincselték, míg a fiú napszemüveges arcát lehajtva próbálta elkerülni,
hogy lefényképezzék ebben a megalázó helyzetben. Persze ezzel nem sok mindent
ért el. Már a vendégek közül előkerült néhány kamerás mobiltelefon, amivel
képek százait készítették róla.
Az igazi erőpróba azonban csak ezután várt rá. Amint leléptek a hajóról az
újságírók szinte egymást taposva igyekeztek a közelébe férkőzni. Akkora
tumultus alakult ki néhány perc leforgása alatt, ami még Holkbrookban is
szokatlan volt. Tekintetem egészen gyorsan terelődött a mellettem álló barátnőm
irányába. Arcáról rettentően nehezen tudta elrejteni elégedettségének jeleit.
Emelt fővel, méltányos pillantásokkal követte végig, ahogy a bátyját csaknem
széttépik odalent a vadállatokra hasonlító publicisták.
Várt még egy kis időt, aztán jóformán elsőként indult meg a testvére után. A
paparazzik hadával mit sem foglalkozva tekintélyesen vonult el a rendőrautó
mellett. Amennyire én láttam még csak be sem nézett az ablakon Coltonhoz.
Pontosan így tervezte… ezt akarta, hogy az újságírók lássák, hogy egyáltalán
nem törődik bátyjával. Azt hiszem ezzel a tettével nyomatékosította a fiúban,
hogy a háború elkezdődött.
- Gyere, Lea – kulcsolta össze kezeinket West – Hazaviszlek – pillantott rám
határozottan biztosítva arról, nem lesz semmi baj.
Aprót bólintottam, aztán hagytam, hogy kivezessen ebből az őrületből. Még
mielőtt leléptem volna a fedélzetről ismételten feltűnt Brad. A távolban szúrt
szemet, amint éppen egy rendőrrel beszélt valamiről. Nem, nem is beszélt…
sokkal inkább veszekedett. Mindezt persze olyan kifinomult eleganciával tette,
hogy az emberben bűntudatot ébresztet már az is, hogy bámulja. Öltönynadrágjába
csúsztatta bal kezét, míg a jobbal visszafogottan gesztikulált. A feszültséget
csupán arcáról lehetett leolvasni.
A következő pillanatban váratlanul a hajó irányába fordult, és azonnal
kiszúrta, hogy őt figyelem. Ahelyett, hogy elkaptam volna tekintetemet, pár
másodpercig farkasszemet néztem vele, miközben minden gondolatom akörül
száguldozott ki lehet ez az ismeretlen idegen…
Nagyon tetszik és remélem hogy a következő részben kiderül hogy az "ismeretlen idegen" tényleg ismeretlen e...
VálaszTörlésA rész fenomenális volt és örülök neki hogy ilyen gyakorisággal tudod hozzni a részeket, remélem ez a jövőben is így lesz...
Ez a történeted is több évados lesz vagy csak egy évados? Egy évad kb hány részes lesz?
Szia:) Nagyon szépen köszönöm:) A jövőben is próbálom betartani, hogy hetente legalább két rész érkezhessen:)
TörlésEgyelőre csak egy évadot tervezek, viszont az sokkal hosszabb lesz, mint a másik blogon. Előre nem határoztam el, hogy hány fejezetes lesz. Szeretném addig írni, amíg érdekes tud maradni, és van rá igény, valamint tudok új eseményeket kitalálni:))