12. fejezet

- Mit akarsz ezzel mondani? – ismételte meg kérdését még egyszer, mintha a férfi nem hallotta volna kristálytisztán először is.

- Colton a bátyád, nem igaz? – fordult most teljes testével barátnőm felé, eddigi társaságával szinte már egyáltalán nem foglalkozva.

- Én kérdeztem először – vált egyik pillanatról a másikra határozottá, és szerintem már meg is feledkezett arról miért jöttünk ide eredetileg – Honnan ismered a testvéremet?

- Együtt szoktunk pókerezni – igazította meg nyakkendőjét, mint aki ezzel is próbál könnyíteni szorult helyzetén, amin nem is csodálkozom, én se szívesen néznék farkasszemet Allena kínzó pillantásaival – A múltkor hatalmasat bukott. A gatyáját is elnyertem. 

- Ezért csak gratulálni tudok – szóltam közbe elégedetten vigyorogva – Igazán megérdemelte az a bunkó.

- Nekem azt mondtad új vagy a városban – maradt a lány hangja higgadt és közben számomra rendkívül ijesztő is egyben – Hogy is van ez pontosan? – kezdett egyre inkább gyanakodni, mire időközben már Brad eddigi beszélgetőpartnere magunkra hagyott minket.

- Most komolyan azt akarod, hogy magyarázkodjak pont neked? – hördült fel gúnyosan a férfi, amitől Allena csak még türelmetlenebbé vált.

- Azt hiszem tartozol ennyivel – fonta össze maga előtt karjait, miközben lábaival folyamatosan feszülten dobolt.

- Nem akarod tudni. Maradjunk ennyiben. Volt egy csodálatos éjszakánk, és maradjunk egymás számára két idegen a továbbiakban – próbálta lezárni a dolgot, ám barátnőmet nem abból a fából faragták, aki beérné ennyivel, reflexből kapta el a távozó férfi karját, ezzel megállítva őt.

- Mondj el mindent, és a legapróbb részletet se merd kifelejteni – sziszegte tagolva alig pár centire a férfi arcától.

Brad egy pillanatig döbbentnek tűnt, aztán mégis azt vettem észre rajta, hogy tetszik neki Allena határozottsága. Egy darabig csak kiállta szúrós tekintetét, majd kezét kihúzta a lány szorításából. Körbepillantott a tömegen. Rövid ideig rajtam állapodott meg, végül mikor rájött, hogy egy lépéssel sem vagyok hajlandó arrébb menni, egy nagy sóhaj kíséretében belekezdett a történetébe.

- De ne feledd te kérted, hogy mondjam el – figyelmeztette, mire Allena csak egy szemforgatással jelezte pont ez érdekli a legkevésbé – Mint említettem a bátyád nem olyan régen hatalmas összeget bukott pókeren. Tartozott nekem… elég sok pénzzel. Azt mondta, hogy nincs nála ennyi pénz, ezért… felajánlott egy másik alternatívát – akadt meg monológjában.

Ebben a másodpercben már összeállt a fejemben minden. Óvatosan barátnőm hátára helyeztem kezemet jelezve támogatásomról. Rettenetesen sajnáltam, és egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy Colton képes volt ennyire undorító dolgot megtenni vele. Mindig is tudtam, hogy egy gusztustalan féreg, de azt soha sem gondoltam volna, hogy képes lenne a saját húgával is ezt tenni.

- Innentől kezdve azt hiszem tudod, mi történt…

- Mondd ki – motyogta alig érthetően, éreztem hangjában mennyire megtörte, amit megtudott – Muszáj hallanom tőled is.

- Allena, kérlek. Erre semmi szükség – próbáltam megóvni attól, hogy tovább kínozza magát.

- Nem – emelte meg kissé a hangját, aztán tekintettel arra, hogy mennyi ember van jelen a hajón elcsendesedett – Hallani akarom.

- Szóval… a bátyád felajánlotta, hogy veled tölthetek egy éjszakát. Cserébe én elnézem neki az egész tartozását – sütötte le a fejét Brad, miközben barátnőm szemében csak gyűltek a könnyek.

Elképzelésem nincs arról, mit mondhatnék most neki. A saját testvére szúrta hátba nem is akárhogy. Talán az egyik legkegyetlenebb módszert használva. Képes volt a húgát áruba bocsátani csak azért, hogy mentse a bőrét. Mégis milyen ember képes ilyet tenni? Nem, ez már nem is ember… 

- Mennyi pénzzel tartozott Colton? – nézett a férfira homályos tekintettel.

- Nagyjából fél millió dollárral.

Szemeim egy pillanat alatt kikerekedtek, és szó szerint tátva maradt a szám. Nem akartam hinni a

fülemnek. Hogy lehet képes ennyi pénzt egyáltalán feltenni egy idióta pókerjátszmán, és hogy ezt még el is bukja, majd a húgával fizetteti ki tartozását. A gyomrom is felfordul ettől a görénytől.

- Kifizetem neked a teljes összeget – törölte le szipogva egyik kezével folydogáló könnyeit, miközben láttam rajta mennyire próbál erős maradni, és nem Brad előtt darabokra hullani – Cserébe viszont soha senkinek nem beszélhetsz erről az esetről, különben istenemre esküszöm tönkre teszlek – fenyegette olyan hangnemben a férfit, amitől ránézésre ő is összerezzent – A bátyám pedig nem szerezhet tudomást arról, hogy elmondtad – fejezte be végül valamivel nyugodtabban.

Brad csak mereven pislogott rá, miközben barátnőm néhány hatalmas sóhaj kíséretében igyekezett összeszedni magát. Rettentően hiú lány. Összeomlana, ha mások sírni látnák. Egész eddig háttál állt a tömegnek. Csupán csak mi ketten láthattuk gyengeségét. 

Utoljára megtörölte ujjaival lefolyt szemfestékét, aztán egy hatalmas álmosolyt varázsolva arcára fordított hátat a férfinak.

- Allena – kapta el váratlanul a kezét, mire ő automatikusan visszafordult felé – É-én sajnálom…

- Soha többé nem akarlak látni – vágta rá határozottan, majd fejével intett nekem, hogy menjünk innen, és már távolodtunk is tőle. 

Nem kellett öt percnek sem eltelnie, és már folytatta is a bájolgást ott, ahol abbahagyta nem sokkal ezelőtt. Én nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Colton átverte, odadobta egy ismeretlen embernek, mintha egy darab rongy lenne. Most meg úgy fog tenni, mintha mi sem történt volna. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Az emberek előtt eljátszhatja, hogy nincs semmi baja, de én nagyon jól ismerem. Tudom, csak annyira makacs, hogy nem hajlandó bevallani mennyire fáj neki. Belül teljesen széthullott. Nem olyan kemény ő, mint amilyennek mutatja magát. Hatalmas szíve van, amiben valószínűleg most egy hatalmas nagy tőr éktelenkedik. Soha sem bízott a testvérében, azonban abban biztos vagyok, hogy ez őt is váratlanul érte. Tudja, hogy másokat szemrebbenés nélkül képes befolyásolni, és belökni a legmélyebb szakadékba. De talán egyet értünk mindketten abban, hogy voltunk olyan naivak, és elhittük, hogy legalább a családja szent számára. Most viszont rá kell döbbennünk, hogy még az sem. Őt semmi más nem érdekli csakis önmaga. Bármit megtenne azért, hogy elérje a céljait, és azokért még a saját húgát is képes félre söpörni. 

- Hé – állítottam meg a lányt még mielőtt tovább folytatná ezt az őrültséget – Most komolyan hagyni fogod, hogy Colton csak így megússza ezt az egészet? – suttogtam a szavakat közel hajolva hozzá.

- Hülyének nézel? – vonta fel szemöldökét gúnyosan – Csak helyzeti előnyben akarok lenni. Így legalább váratlanul fogja érni – kortyolt bele italába fölényeskedően vizslatva a távolban ácsorgó testvérét – Mire végzek vele, a bátyám azt is meg fogja bánni, hogy megszületett.

- Kérlek, ígérd meg, hogy semmi meggondolatlanságot nem fogsz csinálni – próbáltam elkapni barátnőm tekintetét, de ő úgy tett, mintha meg sem hallott volna – Figyelj már rám – csettintettem arca előtt csakhogy magamra vonjam figyelmét.

- Nyugodj meg – mosolygott elégedetten, amitől én már szinte biztos voltam abban, hogy konkrét tervei vannak – West soha nem fogja meg tudni mi történt köztetek Coltonnal.

- Kezdek megijedni tőled.

- Akkor már csak a bátyámat kell megfélemlítenem – vigyorgott továbbra is magabiztosan – Elvegyülök a tömegben, majd találkozunk – pillantott rám, aztán válaszomat meg sem várva sétált el tőlem.

- Allena – szóltam utána, de tudtam, hogy ez már veszett ügy.

Nem fogom tudni úgy sem lebeszélni semmiről. Amit egyszer a fejébe vesz, azt képtelenség kiverni onnan. Ha én nem tudom meggyőzni, hogy gondolkodjon mielőtt cselekszik, akkor véleményem szerint senki sem képes rá. 

- Csakhogy megtaláltalak – termett mellettem West olyan hirtelen, hogy egész testem összerezzent – Hol voltál egész eddig?

- Allenával volt egy kis dolgunk – magyarázkodtam összeszedve magamat erősen koncentrálva nehogy elszóljam magam előtte – Tudod, amolyan lányos dolgok.

- Örülök, hogy kibékültetek – helyezte bal kezét derekamra, hogy közelebb vonhasson magához – Szüksége van rád. Mindig is te voltál az egyetlen támasza.

- Igen, ebben teljesen igazad van – sóhajtottam West mellkasának támasztva fejemet, elmerengve azon mégis mi fog történni velünk a közel jövőben.

West összekulcsolta kezeinket, majd a zene ritmusára lassan táncolni kezdtünk. Szerencsére csak egy andalgós dallam szólt. Egyáltalán nem volt kedvem most egy pörgősebb ütemű dalra mozogni. Az agyamat teljes mértékben lefoglalták a történtek. Előre félek belegondolni mi lesz, ha kitör a háború a Lewington testvérek között. Már többször láthattuk, ahogy másoknak keresztbe tesznek. Végigfigyelhettük, ahogy külön-külön átgázoltak emberek a legkegyetlenebb eszközöket felhasználva ellenük. Arra viszont még soha sem volt példa, hogy ők ketten egymásnak feszüljenek. Mindkét félnek megvan a magához való esze. A különbség csupán annyi, hogy Allenát a szíve vezérli. Őt legalább valamennyire érdeklik a következmények is. Colton azonban nem foglalkozik semmivel. Ha kell a testvérét is térdre kényszeríti. 

Aggódom. Legfőképpen barátnőmért. Mind tudjuk Colton mire képes, és ha Allena hadüzenetet küld neki, akkor mindent be fog vetni annak érdekében, hogy fölé emelkedjen. Nem okos dolog ujjat húzni vele, bár eddig sokan ugyanezt gondolták húgáról is. Egy valamiben teljesen biztos vagyok… ha eddig másokra sem voltak tekintettel, akkor egymással kíméletlenek lesznek.

Gondolatmenetemből egy éles női sikítás zökkentett ki. A yacht másik oldaláról érkezett. A zene azonnal leállt, és mindenki megtorpant. Az emberek mindannyian ugyanabba az irányba bámultak. Westtel mi rögtön egymásra pillantottunk, és amíg ő értetlenül figyelt engem, én rettegtem, hogy Allena máris beleszaladt az első csapdába, ami a Colton ellen indított hadjáratában érte…